Csak nézz körül: bármit tettél eddig, az még nem vég. Nyílj meg újra, engedd, hogy újrakezdődjön az utazás. Hozz be új dolgokat – néha bizarr, különc, néha szinte őrült dolgokat-, mind a segítségedre lesznek.
Minden feltalálót örültnek, különcnek tartanak. Valóban ezek, mert túllépnek a határokon. Megtalálják a saját ösvényüket. Sosem járnak az autópályán, azt nem nekik találták ki; ők az erdőbe indulnak. Ott van a veszély: elveszhetnek, talán képtelenek lesznek újra visszatérni a tömeghez, elveszítik a kapcsolatot a nyájjal…
Megeshet, hogy kudarcot vallasz. Nem azt mondom, hogy nem érhet kudarc – az új mellett mindig ott a veszély, de ott a borzongás is. És az a borzongás megéri a kockázatot, bármilyen árat megér. Tehát vagy vigyél valami újat a régi munkába, hogy új és építő legyen, vagy változtass. Változtasd meg az egész dolgot, és kezdj valami teljesen újba. Menj vissza az ábécéhez, és legyél fazekas, vagy zenész, vagy táncos, vagy csavargó – minden megteszi!
Az elme természetesen azt fogja mondani, hogy ez rossz – végre kiépítettél valamit, szert tettél egy bizonyos névre, hírnévre, sokan ismernek, jól megy a munkád, és jól jövedelmez, szépen kialakultak a dolgok, miért változtatnál? az elme ezt fogja mondani. De sose hallgass az elmére; az elme a halál szolgálatában áll.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: